Archive for december 2011

Egy óra osztatlan figyelem

Az én tanítóm szavaival kívánok Boldog, Áldott és Szeretetteljes Karácsonyt!!

Most jön a Karácsony és senkinek sincs pénze. Ilyenkor mit adhat az ember? A Karácsony a szeretet ünnepe, de ha nincs,…. mindenki küszködik anyagilag… akkor mit lehet adni egymásnak? Figyelmet, gyengédséget és segítséget mindig lehet adni. …

Egy óra osztatlan figyelem nehéz. Nagy ajándék annak, aki kapja és annak is aki adja.
A Karácsony a téli napforduló ünnepe és pont akkor, amikor egyre sötétebb lesz, minden reménytelen, hideg és zord, akkor kezdenek a nappalok nyúlni….Úgyhogy, még talán annyit, hogy van remény. ….
Na, hát boldog Karácsonyt!
Feldmár András

 

Selfness és a Luca széke

Amikor elkezdünk egy coaching folyamatot, mindig a Luca széke jut eszembe.

A szék három lába olyan, mint az egyén három tartópillére ( test – szellem – lélek).  Ha bármelyiket megmozdítom, az hatással van a többire is. Ha nagyon megmozdítom, akár fel is borulhat.(Ilyenkor szoktam a szék alá állni és megtartani a másikat, ameddig megerősíti magát. Tényleg, igazából ez a coaching! )

A fitness – wellness – selfness  hármas olyan , mint a Luca széke.  Néha szakítasz időt a tested edzésére, néha engedsz

magadnak egy kis kényeztetést és elmész például egy wellness hotelbe. Fürdés, masszázs, pihenés, ellazulás… végre megengedted magadnak, hogy leállj a rutinok pörgéséből, hogy magaddal foglalkozz. Végre elkényeztetted a testedet, lelassultál kissé és alkalmassá váltál a befelé tekintésre, az önmagaddal való párbeszédre.

Akkor eszedbe jutnak vágyak, célok, és az a megbúvó kicsi kétely is, hogy hogyan fogod újra felvenni a munkanapok terheit? Hogyan tudnád összehangolni, hogy a céljaid felé is lépj és a feladataidnak is megfelelj? Hogy elég jó anya, apa legyél, miközben a munkádat is remekül csináld! Hogy a szerepeid mögött mégis visszatalálj önmagadhoz?

Sokan szeretnénk újra fontossá válni önmagunk számára. Stabilan tartani testünk, lelkünk és szellemünk egységét.

A Selfness nem más, mint egy luxusutazás önmagunk felé. Tudatos önépítés sokcsillagos körülmények között. Mert megérdemeljük.

Túlélő praktikák a karácsonyi evés-járáshoz

„Túlélni az ünnepeket” – ezt a kifejezést hallom mostanában az edzőteremben. Mindenki arra számít, hogy a családi evés-járásból nehezen fog kijönni. Vagy egyre nehezebben.

Pedig körbejárni a családot, elmenni a barátokkal vacsorázni, nevetgélni, egymás társaságát élvezni, megint bizonyosságot tenni a szeretetünkről – ez az igazi jó, karácsonyi elfoglaltság. Mégis a legrosszabb forgatókönyv réme van előttünk: a bejglik, italok, egymást követő fogások és a végén még ez is: „Kér valaki desszertet?”  Aztán elpilledés és szundikálás a következő étkezésig.

Pedig ez éppen annyira csak egy szokás, mint reggel fogat mosni. (Attól eltekintve, hogy a fogmosástól nem szeretnék megszabadulni.) Azt gondolni, hogy az idei Karácsony is ugyanúgy zajlik – még ha a szokásunknak, a sokéves tapasztalat miatt, van is miből táplálkoznia -, mégis csak egy gondolat.

De gondolhatsz mást is.Például azt, hogy a közös evések inkább alkalmak, mint táplálkozási szükségletek, csak apropó, de nem kötelezvény, hogy végre élvezheted azok társaságát, akikkel szeretsz együtt lenni.

De gondolhatod azt is, hogy most egy másik szokást fogsz kialakítani. A „Fülön csípett szokásaink” c. gyakorlat elvégzése az első lehetőség, hogy megváltoztasd a tapasztalataidat az egész társasági vacsorázásról. Légy kicsit figyelmes a karácsonyi evésekkel és minden egyes apró szokást írj le a gyakorlat szerint. Pl. melyik családnál milyen ételek várhatóak, van-e olyan helyzet, ami rendszeresen feszültséget kelt benned, mikor szoktál elvonulni délutáni pihegésre… stb. A többit megtalálod a gyakorlatban.

Ide pedig csak néhány, egyszerű praktikumot:

  • Ha csak lehet, a köszöntő ital helyett kérj inkább egy nagy pohár vizet, és aztán se igyál alkoholt. A víz büntetlenül eltelít, az alkohol viszont nagyon hízlal!
  • A terítésnél, tálalásnál inkább segíts a házigazdának, addig is mozogsz, és nem az éhségérzetedet fokozod az asztalnál való várakozással.
  • Egyél levest, főleg a levét. Így nem sérted meg a vendéglátót, mégis telítődsz.
  • Igyál valamilyen keserű folyadékot, pl., teát, az elveszi az étvágyadat és egyben serkenti a májadat a jobb kiválasztásra.
  • Döntsd el előre, mi lesz az a valami, amit elcsábulásként – mégiscsak Karácsony van! – megengedsz magadnak a menüből. Ahhoz ragaszkodj, és a méretét se feledd!
  • Szedjél legutolsónak. Addigra talán már kivették a tálból a számodra legkedvesebb falatot, így nem is lesz akkora vágyad a másikat enni, de mindenképpen a saját tányérukkal lesznek elfoglalva, és nem nézik, hogy te csak egy pici adagot vettél.
  • Válassz olyasmit a menüből, ami könnyen emészthető, gyorsan átmegy rajtad, és a következő kötelező evésre is helyet hagy a gyomrodban.
  • Szedj kicsi adagot, és azt edd végtelen lassúsággal. A társaságra figyelni, nevetni, sokkal jobb, mint csak a kanaladat kísérni a szemeddel.
  • Tedd le az evőeszközt, ameddig rágsz. Esetleg a falatok között is igyál egy-egy korty vizet. Mielőtt iszol, töröld meg a szádat. Ezek a mozdulatok elegánsak, lassítják az étkezést, és időt hagynak az agynak, ameddig elér hozzá az üzenet, hogy: ”Jól laktam!”

Karácsonyi kompenzáló apák és a társadalmi hipnózis

Valaki azt kérdezte a minap egy rádióműsorban, miért van az, hogy Karácsony előtt az apák bőkezűbbek és adakozóbbak? Nem derült ki, miért volt kissé elítélő éle a kérdésnek, hiszen miért ne lehetnének azok? Karácsony lesz és felfokozott a hangulat, mindenki mégjobban szeretne mégjobbat a szeretteinek…

A kérdésben megbújó feltételezés, hogy az apák ilyenkor kompenzálnak, mégis elgondolkodtatott.

A válasz azt az összefüggést sugallta, hogy az apák bűntudatosan működnek ilyenkor, mert egész évben nem töltenek elegendő időt a családjukkal, próbálják menteni a menthetőt, könnyíteni a lelkiismeretüket, vagy megélni a szűkre szabott idejükben azokat a szeretetteljes pillanatokat, amelyekre egy fényévvel később majd visszagondolhatnak és örülhetnek.

Vagy foghatják a fejüket, hogy csak ennyi volt.

De tényleg így kell lennie? Tényleg utólag kell bánkódni ezen? Annyi tudás, segítség és alkalom van másként csinálni! Amikor a családi kasszáról vagy az üzleti erőforrásokról döntünk, nagyon pontosan fellistázzuk, elhatároljuk, befektetjük, felszabadítjuk az erőforrásainkat. Ha egy kicsit is így tekintenénk az érzelmi kapacitásunkra, és a saját, belső erőforrásainkkal is így gazdálkodnánk, az ovis élményekben való részvétel egyenrangú lehetne a tárgyaláson való részvétellel, az érzelmi az értelmivel!

Persze, értem én, hogy kellenek társadalmi hipnózisok a fogyasztói társadalomban! Olyan egyszerű leképezések, hogy „sokat dolgozó apa” = „sokat távollévő apa” = „Karácsonyra kompenzáló apa” = VÁSÁROLJ! APA!! Értem, csak nem kedvelem.

Végülis, Karácsony lesz. Jobb ezt szabadon, bűntudatlanul, az ünnep és az odaadás mellett tudatosan döntve, áradóan odaadni magunkat és a jelenlét-ajándékainkat.

Feliratkozás Blogértesítőre
"A gyakorlatok … energetizáltak, öntudatosabbá tettek, erőt adtak a megpróbáltatásokhoz, amik vártak rám és amelyektől erősen tartottam." (NLP tréning - szakpszichológus képzés)